-
- Köszönöm a vásárlást, további jó utat –
mosolygott Louis, és átadta a becsomagolt könyveket egy nőnek, aki sietősen
eltávozott. Az emberek mindig bebámulnak a könyves bolt ablakán, mi furcsát
találhatnak benne? Kívülről ugyan olyan, mint a többi ház, csak a rengetek por,
és könyv teheti mássá, de ez ki szemében lehet nem megszokott dolog? Talán
Louis volta az a dolog, ami kiváltotta az ellenszenvet az emberekből? Ki tudja…
Az óra fél tizenegyet mutatott, közeledik az ebédidő, és a szünet. Louis
második naphoz képest zombinak nézett ki. Az éjszaka képtelen volt egy percet
is aludni. A hangok, amiket éjszaka hallott, tényleg ijesztőek voltak, még egy
huszonéves férfi számára is. Nem csak a szokások lépések, vagy ajtócsapódás, de
kész veszekedéseket is hallott. Pedig ő egészen eddig úgy tudta, hogy egyedül
van a házban.
Pár perc múlva Louis hasa hatalmasat kordult, kénytelen volt szünetet
tartani, és visszamenni a házba, hogy ehessen valamit. Miközben a konyhába
igyekezett, egy dobozt talált a lába előtt. ’’ Dobj ki.’’ Ez volt a dobozra írva.
Louis nem emlékezett semmi ilyen dobozra. Kíváncsisága felülkerekedett éhségén,
és a dobozt – ami különösen könnyű volt – az asztalra tette. Egy szikével
felvágta a celluxot, és kinyitotta. Egy elbarnult lapot talált csak, és egy kis
cetlit.
-
Mi a… - hangosan gondolkodott. Kivette a lapot,
amin látszott, hogy kitépték valahonnan, és olvasni kezdte:
,,1945., október 21. ,
szerda
Kedves naplóm. Ma újra találkoztunk
vele. Apának tetszett, szerinte kedves lány, és szép is. Tudom, hogy tilos, és
nem lenne szabad, de én inkább a szomszéd fiút, Niallt választanám. Ő más, és
kedves, azon kívül, hogy sokszor megviccel, nagyon szeretem őt. Nem tudom, hogy
hívják ezt, de nagyon különleges fiú. A legjobb barátom. Apa szerint, a bíró
lánya lenne a legjobb választás, hiszen gazdagok, és nagyon jót tenne a család
hírének is. Nem merek vele Niallről beszélni, egyszer-kétszer kaptam verést,
amiért megpusziltam őt. Többet senki más előtt sem csinálom, az biztos. Niall
holnap át fog jönni, és megbeszélünk mindent. Ő megért, és szeret. Van egy
tanyájuk, Dublinba utaztam velük a nagyszüleihez múlt hétvégén. Dolgoztunk. Ott
mondta, hogy őt nem zavarja, ha megpuszilom, csak ne csináljam a nagyszülei
előtt, mert azért ő is kapni fog. Megegyeztünk, hogy titok, és hogy senkinek
sem beszélünk egymásról. Most mennem kell pakolni, holnap iskola. Légy jó
napló.’’
Egy napló lapja lehetett. Egy régi naplóé. A
kis cetlin egy név szerepelt, ami talán N-el vagy M-el kezdődött, de át lett
írva, sokszor, és ez olvashatatlanná tette. Louis értetlenül olvasta végig a
sorokat, újra is újra. Hogy került ide ez a doboz? Talán ő hagyta itt, vagy az
előző lakó? Hol lehet a napló többi része? Ezer meg ezer kérdés kavargott Louis
fejében, amiket minél hamarabb meg akart válaszolni, de egy vevő lépett a
könyvesboltba, és –még mindig éhesen- muszáj volt ajtót nyitni. Visszament a
kis helyiségbe, és besegítette az idős nőt.
-
Üdvözlöm, Louis vagyok, ha segíthetek valamiben,
csak szóljon – mondta Louis, és mosolygott.
-
Akik itt laktak, ők azt mondták, hogy Louis
Tomlinsont keressem – feltolta a szemüvegét, és a fiatalabb férfire nézett.
-
Tessék mondani, én vagyok az – várakozva tekintett
a hölgyre, és hellyel kínálta, de az idős nő elutasította és komoly arccal
kezdett bele a mondanivalójába.
-
Egy dobozt keresek, a padlásról hozattam le, még
régen, de most mondták, hogy megvan. Lehetséges, hogy ki lett dobva, de
szükségem van rá. Nem látta véletlenül? – kérdezte, és aggodalmasan
körülnézett.
-
Pontosan milyen doboza gondol? Karton, vagy fa? –
Louis leült a székre, és felnézett a hölgyre.
-
Nem is tudom… Karton volt, azt hiszem, és egy krétával
írt szöveg volt rajta, azt hiszem az, hogy dobj ki – Louis tudta, melyikről van
szó, de ez volt az egyetlen nyoma, ami talán a hangokra, és a furcsa zajokra
lehet a magyarázat, ezért semleges arccal nemet mondott, és elköszön a nőtől,
aki feldúltnak látszott, és ingerültnek. Louis visszament a dobozhoz, aminek a
hűlt helyét találta csak, és egyből az idős nőre gondolt, de azt látta volna,
ha elviszi. Talán képzelődött? Az, hogy ma még nem evett, sok dolog beképzelésére
engedte következtetni, ezért inkább megivott egy feketét, és megebédelt.
Kíváncsian várta a mai éjszakát, meg akarta tudni, mi lehet a zajok, oka…
